A Mustármag-Kairos Közösség útja és szolgálata

A közösség 1993-tól bontakozott ki óvó-, tanítóképzős diákokból.

Papp László nagyenyedi plébános, a nagyenyedi római katolikus plébánián adott otthont ennek a kezdeményezésnek, maga is lényegesen hozzájárulva a kialakuló élet medrének egyengetéséhez.

Több együttlakó diákcsoport alakult (2000-től Kolozsváron, 2001-től Marosvásárhelyen), de vannak olyan csoportok is, amelynek tagjai külön élnek, hetente találkoznak, imádkoznak, életüket egymással megosztják és belekapcsolódnak az evangelizációs megújulás-szolgálatba.

A közösség a Jézus Krisztusban gyökerező életet, az evangelizációt és egy átfogó megújulás-szolgálatot mondja magáénak.

Célja: Isten dicsérete, imádata.

Ebből az imádatból születik a szolgálat testvéreink felé is, elsősorban az evangélium továbbadásával.

Közösségünk több csoportból épül fel. Ezek saját tevékenységükben önállóak. A csoportok helyi alapon, lelkület és közös életállapot alapján tartoznak össze.

A kolozsvári közösség

2000 nyarán többen részt vettünk egy táborban a Páringon. Ott született meg bennünk a vágy, hogy a megtapasztalt életet, a bennünk gyökeret verő „mustármagot” együtt ápoljuk és továbbvigyük. Ezért mi, akik Kolozsváron jártunk egyetemre ősztől hetente összegyűltünk imádkozni, beszélgetni. Így egyre szorosabbá vált egymás közötti és Istennel való kapcsolatunk is.

De rádöbbentünk e találkozások elégtelenségére is: a szoros egyetemi program miatt rövid időt lehettünk együtt és hét közben alig sikerült találkoznunk, mert más-más egyetemekre jártunk. Többünkben is egyre erősödött az igény, a  vágy az életközösségre. Akik ezt fel tudtuk vállalni (haton) 2001 őszétől kibéreltünk egy tömbházlakást és ott igyekeztünk és igyekszünk krisztusi közösséggé növekedni.

Már kezdetben összeállítottunk magunknak egy programot, amely figyelembe vette az egyetemi élet sajátos rendezetlenségét, de betartásában egy tudatos odaszánást, erőfeszítést igényelt. Ez a program mint ideál, mint törekvés az egész év folyamán megmaradt és valahányszor eltávolodtunk tőle, mindig ehhez tértünk vissza. Alapja az a nagyon mély vágy volt, amely mindannyiunkban ott élt: Krisztus tanítványaként, közösségben élni. Ezért mindennapjaink leglényegesebb mozzanata a közös szentírásolvasás és ima.

Az év folyamán bebizonyosodott, hogy ez az alapja közös életünknek, egymás irányában történő elfogadásunknak és szeretetünknek is. A közösségben megtapasztaltakról próbáltunk kifele is tanúságot tenni: több evangelizációs programot szerveztünk.  Először a lakásban találkoztunk, majd a Katolikus Egyetemi Lelkészségen, majd helyszűke miatt a főtéri plébánia hittantermében (Magnificat a Kárpátokban igehirdetéssel egybekötött zeneaudíció és vetítés). 2002 májusában pedig a Brassai Líceum dísztermében a karizmatikus csoporttal együtt szerveztük meg Csíszér László dicsőítő-koncertjét.

 „Mit jelent ez a közösség személyesen? Elsősorban azt az otthont, ahová jó hazamenni, ahol szeretnek, ahol sok a vidámság, de a problémák megoldásában is számíthatok a társaimra. Másrészt pedig hatalmas kihívás, a feladatok vállalásában felkészít és megerősít egyetem utáni munkám, a hivatásom vállalásában és teljesítésében is.” (Molnár Lenke)

 2002 őszétől még egy lakásban beindult a közösségi élet és így együtt próbálunk tovább növekedni és az evangelizációba egyre aktívabban bekapcsolódni.

A marosvásárhelyi közösség

Vásárhelyen a közösségi életnek egy másabb arca került előtérbe. Itt az evangelizációra való felkészülés és az alkalmankénti találkozás a jellemzőbb.

A közösség összetétele sokkal változatosabb. . Vannak diákok, aki közül többen most érettségizne vagy főiskolát fejeznek be. Vannak, akik dolgoznak és különböző kiadások fedezésével járulnak hozzá ahhoz, hogy a többiek teljesen az igehirdetésnek és a Jézus Krisztusról szóló tanúságtételnek tudják szentelni magukat.

Ennek a szolgálatnak két fő része van: az igehirdetést támogató előkészületi és kísérő ima, valamint az egyszerű, elkötelezett életforma vállalása. Nagy örömünk a papság részéről tapasztalt erőteljes megmozdulás a megújulás irányába.

Megújulás- szolgálatunk

Sajátosságai. - személyhez szóló

- külön szól a különböző korosztályokhoz

Saját gyökerektől indul. Segít: felismerni, megszerettetni, megújítani, együtt gondozni azt az értéket, csírát, ami helyben fogant, megerősödni a  személyi, családi, közösségi  méltóságtudatban.

- a múltat nem „konzerválni”, hanem erre az alapra támaszkodva tovább építeni

A főcél: evangéliumi gyökerekből megújult magyar népi lelkiség.

a).Módja:  1. elkötelezett közösség tanúságtétele

2. Igehirdetés (prófétikus, kerügmatikus)

3. közösségépítés

4. tanítványnevelés, vezetőképzés

b).Folyamatában:

- felébreszti Isten népét, hogy befogadja Isten teremtő Szavát

- nyilvánosan meghirdeti Isten Igéjét, Jézus Krisztust

- felszabadítja a Szentlélek erejét

A gyerekevangelizáció folyamata:

Nagyenyed

1989-ben személyes levél útján meghirdetett első hittanórára 3 gyerek jött el.

Név: Kairos - Kegyelmi idő, Isten jelenlétében megélt idő. Ő is a csoport tagja Ő a legfontosabb.

Az isteni nem volt unalmas számukra, sőt egyre természetesebbé vált jelenléte, fontossága. A gyerekek nagyon komolyan vették.

A gyerekek magukénak tudták, ők alkották meg, élményre, tapasztalatra épült.

Egyre jobban megszerették : Istent, egymást, a vezetőt, a Kairost.

A missziós lelkület természetes magatartásuk lett. Beszéltek erről otthon, iskolában, elhívták, „beengedték” a közösségbe a barátot, testvért, osztálytársat. Így sokasodtak, több csoportra osztódtak. Így érkeztek el a küldetéshez: továbbadni azt, amit megéltek.

Az első évek célja, hogy minden csoporttagban kialakuljon a személyes kapcsolat Isten, egymás és a vezető felé.

Ezt követi a közösségi gondolkodás- és cselekvésmód felfedezése, tanulása és begyakorlása.

A harmadik fázisban, a legnagyobbak ízlelgetik a kisebbek nevelésével járó munkát, és ezáltal belenövekednek a feladatok vállalásába.

Megvalósítási mód:

a) Kairos délután- Az egyházközség gyerekei vasárnap délután több órát együtt töltenek. (szentírási alapra épített tanítás, közös ima, kiscsoportos kreatív tevékenység)

b) Ünnep- Isten dicséretének légkörében való együttlét

c) Kánai nap- játékban, örömben töltött nap

d) Gyerektalálkozó - több egyházközség ebben a szellemben nevelt gyerekeinek találkozója

e) Tábor- többnapos együttlét természetes környezetben, sajátos program szerint

 f) A Családi napok alkalmával a gyerekek szüleivel is találkozunk.

(Ez a munka nem helyettesíti sem az iskolai, sem a plébániai hitoktatást, hanem inkább feltételezi azt).

Ifjúsági evangelizáció

Cél:      - az élő, személyes hit ápolása

- a személyes hivatás megtalálása

- élő, tanúságtevő közösségek kialakítása diákotthonokban, plébániákon

Megvalósítási mód:

1) Indító lelkigyakorlat formálódó kiscsoportoknak

A megrendülés légkörében a személy nyitottá válik a Szentlélek munkájára és dönthet Krisztus követése mellett.

2) Hetente személyes hitet elmélyítő és közösségépítő imaórák

3) Ünnep- nyílt találkozó, elő- evangelizáció több egyházközség ifjúsági csoportjainak bevonásával (igehirdetés, dicsőítés zenekarral, vetítéssel, tanúságtétel, virrasztás)

4) Kánai est- közösségi és személyi események (születésnapok, évfordulók) megünneplése játékos, szórakoztató légkörben

5) Táborok, hegyi túrák

Célcsoportok:

1) Diákotthonok - tagjai evangéliumi alapon közös otthonban élnek

2) Kovász- közösségek, melyek hétvégéken és vakációkban az evangelizációba bekapcsolódva növekednek (plébániákon)

3) Bérmálkozók

4) Vezetőképző:

Vezetőképző

Cél: olyan személyek rendszeres, folyamatos képzése, akik:

-         a megújulás- szolgálatot a papokkal együtt felvállalják,

-         meghatározó szerepet töltenek be egyházközségekben és oktatási intézményekben,

-         alkalmasok mások képzésére, nevelésére (közösségek, csoportok életének megszervezésére, irányítására),

-         a közéletben, médiában az evangéliumi értékrendet hatékonyan képviselik.

Az éves szeminárium keretében 6 alkalommal gyűlnek össze a résztvevők, ebből négy  iskola, kettő találkozó jellegű.