A Mustármag-Kairos Közösség útja és szolgálata
A közösség 1993-tól bontakozott ki óvó-,
tanítóképzős diákokból.
Papp László nagyenyedi plébános, a nagyenyedi római katolikus plébánián
adott otthont ennek a kezdeményezésnek, maga is lényegesen hozzájárulva a
kialakuló élet medrének egyengetéséhez.
Több együttlakó diákcsoport
alakult (2000-től Kolozsváron, 2001-től Marosvásárhelyen), de vannak
olyan csoportok is, amelynek tagjai külön
élnek, hetente találkoznak, imádkoznak, életüket egymással megosztják és belekapcsolódnak
az evangelizációs megújulás-szolgálatba.
A közösség a Jézus Krisztusban gyökerező életet, az evangelizációt
és egy átfogó megújulás-szolgálatot mondja magáénak.
Célja: Isten dicsérete, imádata.
Ebből az imádatból születik a szolgálat testvéreink felé is,
elsősorban az evangélium továbbadásával.
Közösségünk több csoportból épül fel. Ezek saját tevékenységükben
önállóak. A csoportok helyi alapon, lelkület és közös életállapot
alapján tartoznak össze.
A
kolozsvári közösség
2000 nyarán többen részt vettünk egy táborban a Páringon.
Ott született meg bennünk a vágy, hogy a megtapasztalt életet, a bennünk
gyökeret verő „mustármagot” együtt ápoljuk és továbbvigyük. Ezért mi, akik
Kolozsváron jártunk egyetemre ősztől hetente összegyűltünk
imádkozni, beszélgetni. Így egyre szorosabbá vált egymás közötti és Istennel
való kapcsolatunk is.
De rádöbbentünk e találkozások elégtelenségére is: a szoros
egyetemi program miatt rövid időt lehettünk együtt és hét közben alig
sikerült találkoznunk, mert más-más egyetemekre jártunk. Többünkben is egyre
erősödött az igény, a vágy az
életközösségre. Akik ezt fel tudtuk vállalni (haton) 2001 őszétől
kibéreltünk egy tömbházlakást és ott igyekeztünk és igyekszünk krisztusi
közösséggé növekedni.
Már
kezdetben összeállítottunk magunknak egy programot, amely figyelembe vette az
egyetemi élet sajátos rendezetlenségét, de betartásában egy tudatos odaszánást,
erőfeszítést igényelt. Ez a program mint ideál, mint törekvés az egész év
folyamán megmaradt és valahányszor eltávolodtunk tőle, mindig ehhez
tértünk vissza. Alapja az a nagyon mély vágy volt, amely mindannyiunkban ott
élt: Krisztus tanítványaként, közösségben élni. Ezért mindennapjaink
leglényegesebb mozzanata a közös szentírásolvasás és ima.
Az év
folyamán bebizonyosodott, hogy ez az alapja közös életünknek, egymás irányában
történő elfogadásunknak és szeretetünknek is. A közösségben
megtapasztaltakról próbáltunk kifele is tanúságot tenni: több evangelizációs
programot szerveztünk. Először a
lakásban találkoztunk, majd a Katolikus Egyetemi Lelkészségen, majd
helyszűke miatt a főtéri plébánia hittantermében (Magnificat a
Kárpátokban igehirdetéssel egybekötött zeneaudíció és vetítés). 2002 májusában
pedig a Brassai Líceum dísztermében a karizmatikus csoporttal együtt szerveztük
meg Csíszér László dicsőítő-koncertjét.
„Mit jelent ez a közösség személyesen?
Elsősorban azt az otthont, ahová jó hazamenni, ahol szeretnek, ahol sok a
vidámság, de a problémák megoldásában is számíthatok a társaimra. Másrészt
pedig hatalmas kihívás, a feladatok vállalásában felkészít és megerősít
egyetem utáni munkám, a hivatásom vállalásában és teljesítésében is.” (Molnár Lenke)
2002 őszétől még egy lakásban
beindult a közösségi élet és így együtt próbálunk tovább növekedni és az
evangelizációba egyre aktívabban bekapcsolódni.
A marosvásárhelyi közösség
Vásárhelyen a közösségi életnek egy
másabb arca került előtérbe. Itt az evangelizációra való felkészülés és az
alkalmankénti találkozás a jellemzőbb.
A közösség összetétele sokkal változatosabb. . Vannak diákok, aki közül
többen most érettségizne vagy főiskolát fejeznek be. Vannak, akik
dolgoznak és különböző kiadások fedezésével járulnak hozzá ahhoz, hogy a
többiek teljesen az igehirdetésnek és a Jézus Krisztusról szóló tanúságtételnek
tudják szentelni magukat.
Ennek a szolgálatnak két fő része van: az igehirdetést támogató
előkészületi és kísérő ima, valamint az egyszerű, elkötelezett
életforma vállalása. Nagy örömünk a papság részéről tapasztalt
erőteljes megmozdulás a megújulás irányába.
Megújulás- szolgálatunk
Sajátosságai. - személyhez szóló
- külön szól a különböző korosztályokhoz
Saját gyökerektől indul. Segít: felismerni, megszerettetni, megújítani, együtt gondozni
azt az értéket, csírát, ami helyben fogant, megerősödni a személyi, családi, közösségi méltóságtudatban.
- a múltat nem „konzerválni”, hanem
erre az alapra támaszkodva tovább építeni
A főcél: evangéliumi
gyökerekből megújult magyar népi lelkiség.
a).Módja: 1.
elkötelezett közösség tanúságtétele
2. Igehirdetés (prófétikus,
kerügmatikus)
3. közösségépítés
4. tanítványnevelés,
vezetőképzés
b).Folyamatában:
- felébreszti Isten népét, hogy befogadja
Isten teremtő Szavát
- nyilvánosan meghirdeti Isten Igéjét, Jézus
Krisztust
- felszabadítja a Szentlélek erejét
A gyerekevangelizáció
folyamata:
Nagyenyed
1989-ben személyes levél útján meghirdetett első hittanórára 3
gyerek jött el.
Név: Kairos - Kegyelmi
idő, Isten jelenlétében megélt idő. Ő is a csoport tagja Ő
a legfontosabb.
Az isteni nem volt unalmas számukra, sőt egyre természetesebbé
vált jelenléte, fontossága. A gyerekek nagyon komolyan vették.
A gyerekek magukénak tudták, ők alkották meg, élményre,
tapasztalatra épült.
Egyre jobban megszerették : Istent, egymást, a vezetőt, a Kairost.
A missziós lelkület természetes magatartásuk lett. Beszéltek
erről otthon, iskolában, elhívták, „beengedték” a közösségbe a barátot,
testvért, osztálytársat. Így sokasodtak, több csoportra osztódtak. Így érkeztek
el a küldetéshez: továbbadni azt, amit megéltek.
Az első évek célja, hogy minden
csoporttagban kialakuljon a személyes kapcsolat Isten, egymás és a vezető
felé.
Ezt követi a közösségi gondolkodás-
és cselekvésmód felfedezése, tanulása és begyakorlása.
A harmadik
fázisban, a legnagyobbak ízlelgetik a kisebbek nevelésével járó munkát, és
ezáltal belenövekednek a feladatok vállalásába.
Megvalósítási mód:
a) Kairos délután- Az egyházközség
gyerekei vasárnap délután több órát együtt töltenek. (szentírási alapra épített
tanítás, közös ima, kiscsoportos kreatív tevékenység)
b) Ünnep- Isten dicséretének légkörében
való együttlét
c) Kánai nap- játékban, örömben töltött
nap
d)
Gyerektalálkozó - több egyházközség ebben a szellemben nevelt gyerekeinek találkozója
e)
Tábor- többnapos együttlét természetes környezetben, sajátos program szerint
f) A Családi napok alkalmával a gyerekek
szüleivel is találkozunk.
(Ez a munka nem
helyettesíti sem az iskolai, sem a plébániai hitoktatást, hanem inkább
feltételezi azt).
Ifjúsági evangelizáció
Cél: - az élő, személyes hit
ápolása
- a személyes hivatás
megtalálása
- élő,
tanúságtevő közösségek kialakítása diákotthonokban, plébániákon
Megvalósítási mód:
1) Indító lelkigyakorlat formálódó
kiscsoportoknak
A
megrendülés légkörében a személy nyitottá válik a Szentlélek munkájára és dönthet
Krisztus követése mellett.
2)
Hetente személyes hitet elmélyítő és közösségépítő imaórák
3) Ünnep- nyílt találkozó, elő-
evangelizáció több egyházközség ifjúsági csoportjainak bevonásával
(igehirdetés, dicsőítés zenekarral, vetítéssel, tanúságtétel, virrasztás)
4) Kánai est- közösségi és személyi
események (születésnapok, évfordulók) megünneplése játékos, szórakoztató
légkörben
5) Táborok, hegyi túrák
Célcsoportok:
1) Diákotthonok - tagjai
evangéliumi alapon közös otthonban élnek
2) Kovász- közösségek, melyek hétvégéken
és vakációkban az evangelizációba bekapcsolódva növekednek (plébániákon)
3) Bérmálkozók
4) Vezetőképző:
Vezetőképző
Cél: olyan személyek rendszeres,
folyamatos képzése, akik:
-
a megújulás- szolgálatot a papokkal együtt
felvállalják,
-
meghatározó szerepet töltenek be egyházközségekben
és oktatási intézményekben,
-
alkalmasok mások képzésére, nevelésére (közösségek,
csoportok életének megszervezésére, irányítására),
-
a közéletben, médiában az evangéliumi értékrendet
hatékonyan képviselik.
Az éves szeminárium keretében 6 alkalommal
gyűlnek össze a résztvevők, ebből négy iskola, kettő találkozó jellegű.
|